Az utóbbi időben kialakult szokásunkhoz híven ismét négyen indultunk útnak.
Egy megálló már itthon a Lidl-nél, hogy egyikünk „feltankoljon a hosszú” útra és irány Kétegy.
Amikor megérkeztünk, az ifi csapatunk pont akkor szerezte meg a vezetést, amit aztán mondhatni könnyelműen ki is engedett a kezéből.
A kezdő sípszó előtt –örömünkre- valamelyest nőtt a tábor létszáma ifistákkal és további érkezőkkel, így készítettünk pár képet és jöhetett a meccs.
A meccsen nem nagyon hallattuk a hangunkat, inkább a bírókkal és a „tevékenységeikkel” voltunk elfoglalva. A második játékrészben azért volt némi szurkolás féle, pedig a fiúk most nagyon megérdemelték volna buzdítást. Jól játszott a csapat, de ma nem rajtuk múlott a vereség! Így KI LEHET KAPNI, VISZONT ÍGY SZÉGYEN NYERNI !!!!!!! Ilyen gusztustalan, részrehajló játékvezetést ritkán lehet látni. Nem csoda, hogy a kovácsházi oldalon sokaknál elszakadt a cérna, amit a helyi „rendezők” tovább tetéztek az idétlen kekeckedéseikkel.
Félidőben és a meccs után azért benéztünk egy közeli kocsmába, ahol újra és újra megcsodáltuk a helyi pultoslány remekbeszabott küllemét, majd keserű szájízzel hazaindultunk.