Sajnos így kell összegeznem a szénási túrát: csalódás szinte minden fronton.

Erre a meccsre sikerült elég „nagy erőket” mozgósítanunk, mert bíztunk benne, hogy szénáson komoly ellenállásba ütközhetünk (5 kocsiból álló konvojjal érkeztünk a meccsre). Ez önmagában nem csalódásra ad okot, hanem éppen ellenkezőleg, de sajnos az ellenállást egy marék serdülőkorú gyermek jelentette, akikkel a szájkaratézás inkább volt komikus, mint ijesztő. Hát ennyit a hírhedt Blue White Devils-ről. Meccs elején és végén azért oltottuk őket, de nem volt semmi extra. Érdekes volt látni, hogy a kék-fehér sávos zászló mellett egy narancssárga-fekete sávos is feltűnt. Csak felmerül bennem a kérdés: ezek nem tudják, hogy most melyik a csapatuk hivatalos színe? Mi szükség van arra a sárga-fekete zászlóra?

Csalódottak vagyunk a csapat teljesítménye miatt is: sajnos a 4 meghatározó játékosunk pótlását nem tudtuk megoldani, gyakran fejetlenül játszottunk és ki is kaptunk. Alapvetően pocsék meccs volt sajnos. Voltak bár szép támadások, a szénási csapat semmivel nem volt tőlünk jobb, de ők berúgtak 2 helyzetet amivel nyertek!

Meccs előtt a szemközti büfében alapoztunk. Ifi meccs végére azért beértünk és kiszurkoltuk ifjaink döntetlenét, amit a meccs végére 7 (!) emberrel értek el! SZÉP VOLT FIÚK! Legalább némi pozitívum.

Felnőtt meccset aktív szurkolással kezdtük, de a 2 korán bekapott gól után abbamaradt a szurkolás, csupán szórványosan nyomtunk egy-két rigmust komoly átütőerő nélkül. Ez mondjuk a meccs végéig így maradt, szóval ennél többet nem tudok írni. Második játékrészben létszámunk meg is csappant (érthető módon). A hármas sípszó szinte megváltás volt.

Soha ilyen unalmas túrát !

HAJRÁ MTE !!!