Ugye ott hagytuk abba a bizonyos elsőp tavaszi meccs után , amikor botrányos körülmények közt kikaptunk itthon Szentandrástól 4:3-ra.

A meccs alatt történteknek meg is lett az eredménye. Egy zártkapus meccs, valamint 3 meccsre ellenőr. Úgy érezzük ez elég súlyós büntetés ahhoz képest amit 3 hét múlva láttunk Nagyszénáson, de erről majd késöbb. Szóval a 2. tavaszi meccs Battonyán volt idegnben, ahol a csapat nagyon simán, 4:1-re kapott ki. Az idő nagyon mostoha volt, szinte végi szakadt az eső, de azért mondhatjuk szép számban összejöttünk.

Szurkolásunk olyan volt mint a csapat játéka, gyatra. Úgy érzem a meccs nem is érdemel több szót.

Jöhetett a Dombegyház elleni zártkapus meccs, amelyet ugyebár nélkülünk rendeztek meg, a csapt gálázva 5:0-ra nyert. Kevesen összejöttünk a kerítés mellet, ahonnan figyeltük az eseményt, azonban hangukkat nem hallattuk ezen a meccsen.

Ami ezurtán jött azonban az már férfimunka volt. Nagyszénásra látogattunk idegenbe, és 2:1-re nyertünk. Szurkolásunk kiemelkedett, és végre nagy örömünkre volt ellentábor, a szép számban megjelent Blue-White Devils, akik ezen a hétvégén a Déli Brigád pár tagjával kiegészülve fasza kis szurkolást hoztak tető alá, akárcsak mi.

A szénásiak naon készültek ellenünk, volt egy fajta személys ellentét is a két tábor közt, ami az őszi meccs alatt jött elő, amikor is sörrel átitatott táborunk kikezdte a szénási szurkolókat, ezzel nem kis ellenszenvet kiváltva belőlük. Úgy gondolom ez a meccs volt az, ami hangulatában több  Nb2-es , NB1-es meccset is felülmúlt.  És ez annak köszönhető, hogy a megyében egyre több helyen jelennek meg szurkolói csoportok. Úgy gondolom jelen esetben a megye 2 legjobb tábora csapott össze. Azonban itt történt egy dolog, ami mellet nem tudunk elmenni szó nélkül. Érkezésünk pillanatában a szénási tábor tagjai görögtüzet gyújtottak. És az ifi meccs ideje alatt abból 2-őt bedobtak a pályára is.

Jómagam epkedve vártam milyen büntetést szab ki rájuk az MLSZ, ha nálunk 3 sörösüvegért 1 zártkaput kaptunk, és 3 meccses szövetségi ellenört saját költségen. Nos a meccset követően jött mis a hír.  Az eredetileg is tiltott pirotechnika pályára dobásáért a szénási egyesület 1 meccsre ellenőrt kellett hogy fogadjon....kérdem én, hol az egyenlő mérce? No mindegy, ez már sportpolitika, mibe aztán végleg nem akarunk belefolyni.

Rangadó után rangadó jött, Magyarbánhegyest fogadtuk. Táborunk ismét felülmúlta saját magát, újból rekordszámban jelentünk meg a meccsen, még Makóról Tádé kománk is tiszteletét tette a meccsen. Megafon dudák, dobok, a hnagulatról ismét gondoskodtunk. A csapat kikapott 2:0-ra, ám küzdéssel nem volot gond. A bánhegyesi csapt jobb ma ennyivel nálunk ezt be kell látni. Ám szurkolásban most kiütközött a két tábor - már ha a bánhegyesit lehet annak nevezni - közti különség. A nagy bánhegyes fanok által előszeretett, egyszerűen senkik vagytok, és parasztok nincsen hangotokat, ma nem lőtték el. Kár érte, lehet viszonoztuk volna kedves szavaikat. Egy szó mint száz kiderült mi is az a szurkolás ezen a meccsen. Készültünk egy transzparenssel is a bánhegyesen játszó kovácsháziaknak. 

A nagyon erős szél kicsit megnehezítette a dolgunkat a drapi kifeszítésekor, ám ha esetleg nem látszódott volna rendesen a kiírás, akkor a meccsközben kitalált új rigmusunk: ÁÁÁÁÁÁRULÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ G*****k, a tudomásukra adta tábrounk véleményét. Nagy élmény volt a meccs szurkolói szempontból, az örökrangadóhoz méltó hangulat volt ezn a meccsen is.

Következett Köröstarcsa itthon, 4:2-es sima győzelem. Az első félidőben álmosak voltunk, nem is nagyon szurkoltunk, inkább nosztalgiáztuink az előző hét eseményeiről. Aztán a második félidőben már odabasztunk, és óriásit szurkoltunk ismét. Egy jó húszan összejöttünk, aminek meg is lett az eredménye. Nyertünk, a csapat megköszönte a biztatást..

A következő medgyesi meccsről szóló beszámolót FAN tollából idézem:

Mondhatni rekkenő hőségben gyülekező a koronába, majd irány a bowlingba délután valamikor 3 után. Az első hullámban két teli kocsival indultunk útnak, de nem sokkal Medgyesre való érkezésünk után még két teli kocsival bővült a tábor, így ismét elég szép számban gyűltünk össze, ami számunkra nagyon örömteli volt. 1-2 képet is készítettünk,- bár akkor még nem voltunk olyan sokan.

Sajnos a pályán nem volt büfé a meccs előtt, így vissza kellett mennünk a városba némi sörért, de a kezdésre így is kényelmesen visszaértünk. Persze hozzáteszem, bár ne így lett volna, elvégre elég hamar megszerezte a vezetést a hazai csapat. Sebaj, a szurkolással semmi gond nem volt, végig kitartóan szurkoltunk, viszont meg kell hagyni, a csapat elég lélektelenül játszott.

Akadt persze pozitívum is a meccsen: amikor a csapatunk 2:0-ról felállt 2:2-re akkor hatalmas extázisban ünnepeltünk, és a 2 füstbomba is szépen mutatott. Majd később egyik lelkes tagunk késztette a pályán(!) meccs közben némi plusz kocogásra a sporit, aki valljuk be, megérdemelte volna, ha sikerül elkapni, de sajnos a fogócska nem érte el a célját (mint tudjuk meccs után is jól taktikázva menekült öltözőjébe a bírósporttárs). 

A lélektelen játéknak hála vereség lett a vége, a meccs után még egy kicsit lézengtünk a létesítmény környékén. Nem sokkal később megjelentek a jardok is (keményen ketten egy mikrobusszal), hogy bevédjék a bírót, de erre nem volt szükség, ugyanis nem sokkal később mindenki elindult hazafelé. 

Jövőhéten apáca idegenben, nehéz lesz...