Két hónapos tervezgetés után, végre elérkezett nagy pillanat, múlt hét szerdán 2 AVE fan elindult a messzi München felé.

Az út Kétegyházáról indult, majd az első etap Budapesten ért véget.  Pesten egyik jó ismerősömmel találkoztunk, megittunk vele egy lélekemelő sört, majd  10 perccel a vonat indulása előtt felszálltunk, a München felé tartó járatra.  A kabinunkban már várt 3 gyöngyösi ismerősünk, akik a vonatjegyet már korábban elintézték.

Lassan de biztosan közeledtünk a célunk felé, hajnal 4 óra tájékában volt az első hosszabb megállónk, mégpedig Salzburgban, kicsit szétnéztünk az éjszakai csendességben, majd szálltunk vissza a vonatra. Negyed 8-ra már München Hauptbanhof végállomásra értünk, majd irány a szállás. Miután sikeresen bejelentkeztünk,  irány a szoba, gondoltuk pihenünk egyet, na ez az ami nem jött össze…. Mivel még egy koreai csoport tartózkodott a szobánkban, ezért inkább megindultunk a város felé.  Hosszas  tanakodás után végül az Alianz Arénát választottuk a célállomásnak.  Az U6-os metró végállomásánál lévő szentély azonban zárva volt, ráadásul elkezdett esni az eső is,  szóval nem indult túl jól a túra…

Mit tudunk tenni, irány a Marienplatz, a város központja!  Megreggeliztünk, sőt talán már ebédeltünk,  aztán irány vissza az Aréna.  Sokkal nagyobb élet volt mint néhány órával korábban,  a Megastore tele rengeteg vásárlóval, majd miután kivásároltuk magunkat, részt vettünk az Aréna túrán, ami majdnem másfél óráig tartott, láthattuk az egész stadiont az öltözőktől egészen sajtószobáig.  Nem bírtuk már tovább erővel, mentünk vissza a szállásra kicsit lepihentünk.  Estére benéztünk a városba,  egy nem tervezett hosszabb sétát téve, mely végén a török negyedben kötöttünk ki. Nagy nehezen visszataláltunk a központba, ahol egy remek sörözőben,  fejenként 3 minőségi Paulanert sikerült elfogyasztanunk.  Vissza a szállásra,  ahol tovább sörözgettünk, majd nyugovóra tértünk.  Eseménydús napot zártunk.

A másnapot egy boltban kezdtük,  majd kinéztünk az Olympiaparkba, és meglátogattuk a BMW múzeumot.  Majdnem az egész napunk elment ezzel, a szállásra visszaérve neteztünk egy kicsit, majd indultunk a meccsre.  A kezdés előtt 2 és fél órával már több tízezer ember várta, hogy bejusson a stadionba.  Útközben a hátunkon már a Mezőkovácsháza zászló feszült,  többen is érdeklődve figyelték, ráadásul még jó pár magyar is leszólított minket. Hiába, mi mindenhol ott vagyunk!

A meccs felejtős volt, 0:0 lett, majd büntetőkkel a Real Madrid nyerte a Franz Beckenbauer kupát. A hangulat volt már jobb, és valószínűleg lesz is jobb, azért a felelgetős BAYERN BAYERN rigmus, elég jól szólt.

Vége lett a meccsnek irány vissza metró, nem volt egyszerű, főleg amikor 69ezer ember egyszerre indul meg a kijárat felé J A szállásra visszaérve összepakoltunk, majd másnap negyed10kor indultunk haza. Csabára fél8ra felé értünk, ahol összefutottunk a ványai meccsről hazafelé tartó társainkkal.

Összegezve: remek túra volt, hatalmas élménnyel. Münchent is bevettük! AVE!