MTE-Gyoma beszámoló
2009.04.27. 18:43

Fortuna elmehet a ...
Sajnos ezen a találkozón sem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt remélni mertük, így már nyugodtan mondhatjuk, hogy „ehhez már hozzászoktunk!” Már az egészen bizonyos, hogy mi nem tartozunk Fortuna kegyeltjei közé, noha Titi bombagólja ezt cáfolni látszik, de ha valaki rátekint a tabellára, az egyértelműen leolvashatja róla, hogy bizony ennek a csapatnak semmi sem jön össze az idén.
A derbire nagyjából 10-en verődtünk mindössze. Pár ember- olyanok, akiknek eddig hittünk, és ha azt mondták jönnek, jöttek is,- nem jelent meg a meccsen, ami meglehetősen érzékenyen érintett minket. Mondjuk ki, nem esett jól, hogy cserbenhagytak minket.
A csapat előző heti imponáló játéka miatt ezen a héten már minimum egy döntetlenben bizakodtunk, hisz minden rossz sorozat megszakad egyszer.
A bizalom ellenére azonban a mérkőzés első 15 percében csak csendesen szemléltük az eseményeket. Ebben csendben közrejátszott az is, hogy sorainkba próbált beférkőzni pár deviáns személy, akiknek a megjelenése mindnyájunkra rossz hatással volt. De tőlük függetlenül is elismerem, volt bennünk némi passzivitás is, talán a melegtől, talán a cserbenhagyástól… nem tudom, de volt. Pedig ezen a találkozón megérdemelte volna a csapat, hogy biztassuk őket, hisz megint jó játékkal rukkoltak ki a srácok, csak sajnos a szerencse - már sokadszorra is- elpártolt tőlünk.
Alapvető, és a már jól meg szokott rigmusainkat a folytatásban azért próbáltuk hallatni, de ez most érezhetően nem úgy szólt, ahogy kellett volna. Ismételten szerény létszámunk játszhatott ebben közre…
A második félidőben ugyan megszerezte a vezetést a vendég együttes, de Titi révén egyenlíteni tudtunk, aminek hála szurkolótáborunk valamelyest magára talált. A mutatott játék alapján a meglepetés a levegőben lógott, így mi is szárnyra kaptunk kicsit. Zúgtak a rigmusok biztatások, de…
De sajnos, az idén ahogy már jól megszoktuk, megint a jött a nagy pofon és persze megint az ellenfelünk talált a hálóba. Na kész… Nekünk se kellett több, ez teljesen a pad alá vert minket, és ismét visszavettünk teljesen, a továbbiakban, csendben figyeltük az eseményeket.
Sajnos ezt a találkozót is elvesztettük, így már megint csendben hagyhattuk el törzshelyünket. Persze kifelé menet még legurítottunk jó néhány üveg sört, amitől jobb kedvre derültünk. Ennek a következménye pedig az lett, hogy rendeztünk egy kisebb futóversenyt kaputól-kapuig, amiből talán rendszert is fogunk bevezetni a későbbiekben. Végül szépen lassan, - de nem halkan- hazaballagtunk…
|